Kezdőkör – Skaliczki László a kézilabdások bajnoki szezonjáról

Itt a szeptember és a teremkézilabda is újra indul ebben a bajnoki szezonban. A 7. Tv Kezdőkör című műsorában Skaliczki Lászlóval, a Békéscsabai Előre Női Kézilabda SE vezetőedzőjével beszélgetett erről Szegedi Zsolt műsorvezető.

 

– Mi a helyzet a csapat háza táján? Elég sok változásról hallani.

 

Valóban, komoly változáson esett át a csapat. Sokan elmentek ilyen-olyan okokból, de igyekeztünk hozni is játékosokat. Pillanatnyilag a személyi állományról azt tudom mondani, hogy tizenhatos keretünk van, amelynek az átlagéletkora 21,8 év, négy ifjúkorú játékosunk van. Tehát igazából rutinban sem dúskálhatunk, de törekedtünk arra, hogy a posztokon meglegyenek a játékosok. Kérdés, hogy ez a csapat mennyire lesz stabil, mennyire tudjuk átvészelni a betegségeket, sérüléseket, és a kulcsmeccseken milyen teljesítményt tudnak nyújtani.

 

– Mit sikerült elvégezni a nyáron? Gondolom, a két hónap alatt körvonalazódott a szakmai stáb számára, hogy a mezőnyben mire lehet képes majd a csapat.

 

Nyolchetes munka van mögöttünk, 74 edzés, 7 mérkőzés, 12 videózás, tehát elég sokat dolgoztak a lányok. Azt hiszem, hogy amit terveztünk, azt időarányosan elvégeztük. Ugyanakkor látni kell, hogy bizonyos helyzetekben lehetnek nehézségek. Két részre osztottuk a felkészülési időszakot. Az első időszakban főleg a kondicionális képességek fejlesztése került előtérbe, majd a taktikai repertoár előkészítése, és a technikai szintnek a beállítása. Fiatal játékosokról lévén szó, komoly technikai fejlesztőmunkára is sor került. A második részben már mérkőzések játszották a főszerepet. Itt négy olyan mérkőzésen nemzetközi kupacsapatokkal játszottunk, ezen kívül játszottunk a Kisvárdával is, amely jelentősen átalakult, és két mérkőzést az újonc Kecskeméttel is. Tény, hogy a magyar bajnokság megdrágult, meg lehet nézni, hogy a csapatok hogyan költekeztek, milyen szintű játékosokat hoztak. A tavalyihoz képest úgy 20 százalékkal emelkedett az a színvonal, amit kell hozni egy-egy csapatnak, úgyhogy ez komoly kihívás. Kérdés, hogy mire leszünk képesek. Fontos hogy a mérkőzés alatt megjelenő stresszt megfelelően kezeljük, és hogy reális értékelésbe helyezzük ezt a csapatot. Nyilván lesz egy íve, egy fejlődése a játéknak. Szeptember elején még nem játszunk csúcsformában, és nem tudunk olyan összeszokott játékot mutatni, mint amit esetleg egy rutinosabb, több éve együtt játszó csapat. De az elvárható, hogy a küzdőszellemünk, az a tartás, ami egy csapatot kell, hogy jellemezzen, az megjelenjen.

 

– Megdrágult az NB I Magyarországon. Tulajdonképpen Európa legerősebb bajnokságáról beszélünk. Felmerül a kérdés, hogy Békéscsabán esetleg azért nem sikerült úgy az erősítés, mert nincsenek meg azok az anyagiak, ami máshol?

 

Nyilván mi nem dúskálunk az anyagiakban, ahogy maga a térség és az itt élő emberek sem. Az önkormányzat tisztességesen áll a dologhoz, segít, fogja a kezünket, de szükség lenne olyan támogatókra, akik révén kicsit lehetne erősíteni, karakterizálni a csapatot, hogy az NB mintájára kiegyenlítettebbek legyenek az erőviszonyok. Nem ezt tapasztalom, és itt van mellé a játékosok nagyon fiatal életkora is.

 

– 21,8 év.

 

– Így van. És 16 játékosról beszélek. Az edzésmunka és a terhelés elosztása esetén nagyon komolyan kell sakkozni. A vezetőség azon van, hogy minél inkább biztosítsa azt a feltételt, amivel a csapat nem úgymond az esélytelenek nyugalmával készül a bajnokságra, hanem úgy, hogy az adrenalin dolgozzon. Hogy legyen értelme annak, hogy a csapat jövőre is biztosítani tudja az első osztályú tagságát. Úgy gondolom, hogy azok a szurkolók, akik régóta járnak a mérkőzésekre és szeretik a kézilabdát, megérdemlik, hogy jó meccseket lássanak, és ehhez kell két csapat. Elsősorban fontos, hogy a hazai csapat legyen ott a pályán, olyan szinten, hogy kiszolgálja őket.

 

– Itt felmerül a kérdés, hogy mi a szabály? Idény közben lehet igazolni játékosokat?  Ha úgy adódik esetleg, hogy bejön plusz pénz.

 

Igen, február közepéig, végéig lehet úgymond a fazont átszabni, vagyis átalakítani a keretet. A női bajnokság sajátos, mert a világbajnokság miatt november 18-án hat hétre megáll, és december 30-án lesz a következő forduló. Tehát még egyszer fel kell készülni. Ennek a nyolc meccsnek viszont, ami addig van, komoly súlya van. A Dunaújváros ellen tavaly egy bravúros döntetlent játszottunk, utána jön a megerősödött Kisvárda, megyünk Kecskemétre és jön a Vác. Kérdés, hogy ebből mennyi pontot tudunk begyűjteni. A legutolsó hazai meccsünk Budaörs ellen lesz, velük szemben van törleszteni valónk. Tavalyi bajnokságban az egyetlenegy fekete pont, amit a csapattal kaptunk, ez a mérkőzés volt, ráadásul tévényilvánosság előtt. Most jó lenne visszavágni.

 

– Mit ígérhetünk a hazai nézőknek? Itt sokan szeretik a kézilabdát, sokan látogatnak ki a városi sportcsarnokba a fontos mérkőzésekre. Mit láthatnak majd a csapaton?

 

Egy sérüléshullám ment végig a csapaton, voltak betegségek, volt, aki napokra, volt, aki hetekre kiesett. Ami örömteli, hogy legutóbb mindenki a fedélzeten volt. Hogy mit ígérhetek? Most azt a Churchill-idézetet hoznám, hogy „vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” , de az az igazság, hogy abba bízom, ezek a játékosok az elvégzett munka hozományaként a mérkőzésen meg tudják valósítani a közösen elképzelt koncepciót és taktikát. Vince Lombardi szerint a győzelem nem minden, hanem az egyetlen. Ezt tudjuk ebben a régióban különösen, mert ugyan lehet kifogásokat keresni, de csak egyetlenegy számít. Bízom viszont abban, hogy a játékosokat buzdítani fogják szurkolók is. Ezzel segítik őket abban, hogy a stresszes helyzeteken minél jobban átlendüljenek, mert tudjuk, hogy ez aranyat ér.

 

Megosztás:

Címke: , ,

Vélemény, hozzászólás?