A békéscsabai Létvágy programban – a Sorsfonó Egyesület, a Mi-Értünk Egyesület, a Dr. Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítvány, az Egyensúly AE Egyesület és a Békés Megyei Központi Kórház közreműködésével – azt tűzték ki célul, hogy a túlsúllyal küzdőknek kidolgozzák a vezetett önsegítés módszerét Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása című könyve alapján, a könyv szerzőjének segítségével. A programot Galambosné Varjú Blanka mentálhigiénés szakember vezetésével egyelőre segítő szakemberek tesztelik, a folyamatot portálunk is nyomon követheti.
Az elismerés azt üzeni: figyelek rád, fontos vagy nekem
A pszichológiai éhségek közül az ingeréhség és a kapcsolatéhség után szerdán este az elismeréséhséget tárgyalta Békéscsabán a tesztcsoport.
Az elismeréséhség lényege a cselekedetekkel vagy szavakkal közvetített melegség iránti vágyunk. Az emberi idegrendszer felépítésének köszönhetően a szóbeli elismerés betöltheti a fizikai kontaktus vagy simogatás szerepét is – bár nem teljesen azonos vele. Akár tettben, akár szóban nyilvánul meg az elismerés, azt a fontos üzenetet hordozza, hogy „figyelek rád”, „fontos vagy nekem”. Talán éppen emiatt fáj a hiánya - írja Lukács Liza.
Az elismerés lehet szóbeli dicséret – amelynek elfogadásával sokaknak problémáik vannak, vágynak rá, de ha elhangzik, mentegetőznek, vagy nem tudnak mit kezdeni vele, esetleg önmagukban hatástalanítják (biztos azért mondja, mert akar valamit). Pedig egyszerű lenne azt mondani, hogy köszönöm, ez jólesik, de mégis zavarba jönnek, nem tudják helyén kezelni. A családon belül érdemes megtanítani a gyerekeket arra, hogyan fogadjuk a bókot – ez úgy hiteles, ha a családon belül helye van a kölcsönös elismerésnek.
Ma a hagyományos női szerepek korábban férfiakra jellemző tulajdonságokkal egészülnek ki
Vannak tipikus helyzetek, amelyekben a túlevések hátterében közvetlenül felfedezhető az elismeréséhség. Az egyik az anyaság. Számos gyermekes nőnek okoz feszültséget önmaga megosztása a gyereknevelés-háztartás-család és karrier-pénzkeresés-önállóság között. A háztartási tevékenység presztízse általában alacsony. Az anyaság napjainkban ismét értékké válik, ugyanakkor több szorongás is kapcsolódik hozzá. A család és a munka között pedig nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt.
A másik problémát a szerepkonfliktusok jelentik: ma a hagyományos női szerepek egyes, korábban férfiakra jellemző tulajdonsággal egészülnek ki, mint például a karrierépítés, sikerorientáltság, családfenntartás. Ma egyszerre várják el egy nőtől, hogy jó nő, feleség, anya és megbízható munkaerő legyen – az elismerés igénye is jelentkezik ezeken a területeken. Amikor egy anya otthon marad a gyerekével, kevesebb külső inger éri, kapcsolatai beszűkülhetnek, és az elismerés is egyoldalúvá válhat, ha egyáltalán kap elismerést.
Az egymásnak adott pozitív visszajelzések gyógyírként hatnak
A csábítás, a hódítás, a családi biztonság megteremtése régen a férfi privilégiuma volt, ma már egyre kevésbé az. Ha pedig egy nő minden akar lenni egy személyben, akkor a férfinak nem sok marad, mindketten éheznek az elismerésre, de egyre kevesebb elismerést adnak egymásnak.
Jellemzően a párkapcsolatban eltöltött idővel egyenes arányban csökken az egymás iránti elismerések száma, pedig annyi minden történik minden nap, amit megjegyezhetnénk. Az egymásnak adott pozitív, szeretetteljes visszajelzések szinte gyógyírként hatnak.
A munkahelyi elismerés nem pótolja a párkapcsolati hiányokat
Probléma nem akkor adódik, ha valaki nem kap az élete minden területén, minden szerepében (nemi szerepek, munka, családi funkciók) folyamatosan elismerést, hanem akkor, ha vannak olyan területek, amelyeken egyáltalán nem kap pozitív visszajelzéseket.
A munkahelyi elismerések nem képesek pótolni a párkapcsolati hiányokat és ez fordítva is igaz. Sőt, az egyoldalúság még negatívabban hat arra a területre, ahol elismeréséhség alakul ki. Így a személy egy idő után elvonja az energiáit arról a területről, ahol kevés dicséret éri, és áthelyezi arra a területre, ahol sikeresnek és „elég jónak” éli meg önmagát.
„Szemtől szemben nem dicsértek, csak mások előtt”
A tesztcsoport tagjai kérdéssorra válaszolva fogalmazták meg, milyen formában kaptak elismeréseket, és mely területeken vannak hiányaik, ők kiknek adnak elismerést és hogyan tudják fogadni azt.
- Ha valamiben jó voltam, anyukám úgy dicsért, hogy közben magát dicsérte.
- Szemtől szemben nem dicsért, csak másoknak büszkélkedett velem.
- Apámtól nem kaptam elismerést. Anyám néha megsimogatott. Igazán nem tudtam, hogy miben vagyok ügyes.
- Büszkék voltak rám, mert okos vagyok. Csak anyám mondta nekem, apám megtanított sakkozni.
- Csokit kaptam, abból gondoltam, hogy valami jót csináltam.
- Amikor erőn felül teljesítettem, akkor mindig kaptam dicséretet.
- Nem is szép, nem is csinos, de olyan kis aranyos – mutatott be a férjem a szüleinek.
- Régebben zavarba jöttem, nem tudtam hova tenni a dicséretet, és szabadkoztam. Most megköszönöm, és „nyugtázom”.
- A férjem gyakran szégyellt velem megjelenni – a fogyásért kaptam elismerést
- Mindig kövérnek és rútnak éreztem magam – ez belőlem jött.
- Vékonyan mindegyik párom megcsalt. Most, hogy híztam, biztonságban érzem magam.
„Jutalomfalatok” az elismerés helyett
Az evés, főleg a finom falatok, édességek gyakran helyettesítik az elmaradt elismeréseket, a tesztcsoportban is szóba került, hogy túlevésben szenvedőknél ez szinte általános jelenség.
Vannak, akiknél ez vigasztaló funkciót tölt be, mások azért esznek például este édességet, mert kibírták az adott stresszes vagy éppen unalmas napot.
Amikor a túlsúly „összetart”
Az elismeréséhség jellegzetes példája az is, amikor valaki azzal szeretné társa, párja elismerését kivívni, hogy lefogy. Pedig ha az egyik félnek bizonyítania kell egy kapcsolatban, az már probléma. Sokszor annyi harag gyűlik fel, hogy meg is fogalmazzák a nők: ha egyszer sikerülne lefogyniuk, biztos elhagynák a párjukat – a túlsúly viszont „összetartja” őket.
Ha a fogyáshoz, az evészavarból való gyógyuláshoz kötik az önértékelésüket, az óriási nyomást jelent – olyan tétet emelnek maguknak, ami túl nagy teher lesz. A terheket pedig kiválóan testesíti meg a túlsúly, így nagy eséllyel újabb súlygyarapodás várható – ezek az elvárások azonban főként a nők fejében fogalmazódnak meg.
