Keith Tarvin, az Ohiói Egyetem ökológusa, a Plos One folyóiratban megjelent kutatási anyagban azt állítja, hogy a keleti szürkemókusok (Sciurus carolinensis) bizony értenek madárul, és nem csak azt fülelik ki, ha a madarak veszélyhelyzetet jeleznek, de a jókedvű csivitelésük meg is nyugtatja őket – írja az Independent.
54 vad keleti szürkemókust vizsgáltak meg. A kísérletben az ohiói Oberlin Főiskola kutatói a mókusra (és madárra is egyaránt) veszélyes rőtfarkú ölyv (Buteo jamaicensis) rikoltását játszották le, majd megfigyelték, mennyi idő alatt nyugszanak meg a négylábú állatok úgy, hogy dalolnak a madarak, és úgy, hogy ha nem.
Végül a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a furfangos mókusok nem csak akkor fülelnek, ha baj van. Meghallják a jókedvű madárdalt is, amelyek azt jelzik, hogy a madarak biztonságban érzik magukat.
Tarvin és csapata a mókusok nyelvismeretét is vizsgálta
Azt tapasztalták, hogy mókusok nem specializálódtak egy-egy madárfaj hangjára, és a környéken élő énekesmadarak többségét megértették.
Így tudták meg, hogy a szürke mókusok megértik a vándorrigó (Turdus migratorius), a kanadai cinege (Poecile atricapillus), az indiáncinege (Baelophus bicolor) és a kékszajkó (Cyanocitta cristata) csivitelését, de valószínűleg nyelvi repertoárjuk ennyiben nem merül ki.
A kutatók szerint tanult viselkedésről lehet szó, azonban a növekvő zajszennyezés veszélyezteti a mókusok remek túlélési stratégiáját.
Forrás: sokszinuvidek.24.hu
